Tíz perc múlva Éjfél

Sziasztok és boldog új évet!

Egy mai naphoz illő ficit hoztam nektek, ami a bejegyzés címéből már feltűnhetett, és már megint, Sasukéval a főszerepben! (gondolom senki sem lepődött meg...)

A fic vége pedig nem más, mint egy újévi fogadalom, amit majd olvashattok ott, de előre megsúgom hogy részemről ez a bejegyzés nem jelenti az angst-es ficek elhagyását. Csak más nem jutott eszembe. Mindnyájan fogadalmakkal kezdjük az új évet, és mindig is úgy fogjuk. De hogy azokat meg is tartjuk-e, az már a jövő kérdése... és ez szeretett karaktereinkkel is így van.

Helyenként érdekesen van megfogalmazva, mivel versnek indult (csak nem az lett), végig rímekben próbáltam gondolkodni...

Na, ennyi magyarázkodás elég is volt, kezdődjön a fic!

Tíz perc múlva éjfél.

Itt ülök a sötét szobában, szomorú vagyok, pedig örülnöm kellene. Tíz perc és vége az évnek.

    Kilenc perc múlva éjfél.

"Mit hozhat a jövő?", ezt szinte elgondolni sem érdemes. Azt hozza, amit megérdemlünk, semmi mást.

     Nyolc perc múlva éjfél.

"Mit tettem a múltban?", ezen gondolkodom. Szégyen, bűnözővé lettem. Csak úsztam az árral szemben, kísértettem a sorsom.

     Hét perc múlva éjfél.

Varázslatos szám. De jót nekem soha nem hozhat már. Testvérgyilkos lettem, s közben önmagamat is tönkretettem.

     Hat perc múlva éjfél.

Egyedül maradtam, mert megtámadtam őt is, okkal gyűlölhetne, de meg nem teszi. Nincs annyi szó a földön, mely neki hálámat kifejezheti.

     Öt perc múlva éjfél.

Becsuktam szememet. Az én utam a sötétségen keresztül vezet.

      Négy perc múlva éjfél.

Az igazságot keresem. Nem számít milyen áron, de meg kell lelnem. Igazságkeresés, vagy csak indokolatlan rohanás? Magam sem tudom már.

     Három perc múlva éjfél.

A segítőm átvert. Nem érdekelné, ha bárki is megölne.

      Két perc múlva éjfél.

Megvívtam a harcot. Döntöttem, és egykori bajtársaim oldalára állok. Megleltem az igazságot: hazámba visszahív. Úgy döntöttem, hogy bátyám végakaratát követem már végig.

     Egy perc múlva éjfél.

Visszafogadtak. Köszönettel tartozom a bajtársaimnak. Kis csapatom követ, nincs más hazájuk: Köd és Fű sem tűri a régi szolgát, megveti mind a Kígyó fiát. Ő maga is visszatér, Orochimaru törvényes ninja a mai naptól.

      Éjfélt üt az óra.

Mégis magam vagyok. A családom hiányzik már nagyon. Tovább kell, hogy lépjek, tudom, de a szívem mélyén ugyanaz a kisgyerek vagyok.

     Egy perccel múlt éjfél.

Kopognak az ajtón, köszönteni jöttek. Szemeimbe, most először örömkönnyek szöknek. Csak mosolyognak rám és átölelnek... mennyire is kerestem már ezt a szeretetet.

     Két perccel múlt éjfél, és erősen fogadom, hogy ezennel a múltat a hátam mögött hagyom!

(Mint eddig minden évben...Remélem idén lesz is belőle valami...)